Amikor egy gyerek érkezik a családba, akkor mindenkinek éles kép él a fejében, hogyan fogja nevelni, mit enged meg neki, hogyan beszél vele, hogy mutat példát neki, mennyire türelmes lesz, és hogy mennyire meg fogja válogatni, hogy mit vesz meg a gyereknek, mert hát nem kell mindent megkapnia, amit szeretne. Nálunk a férjemmel ez az utolsó pont egészen kardinális volt, mert tényleg úgy gondoltuk, hogy nem a játék kell hogy mozgassa a gyereket, hanem a közös élmények, a színezés, rajzolás, séták, közös mese és egyebek. Természetesen az én fiamnak is voltak bőven játékai, nem arról szól a dolog, hogy ne legyenek, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy nem kapott meg mindent, amire csak rámutatott.
Hát ez egészen addig működött is, amíg kis iskolás nem lett. Ott már kezdődtek a bajok, hogy egy-egy akár felesleges dologra is rámondta, hogy szeretné, és elég nehezen lehetett már megmagyarázni neki, hogy nincs rá szüksége, tehát nem kapja meg. Majd ha úgy alakul az élet, és ideje lesz annak amit épp szeretne meg fogjuk venni számára. Ahogy teltek az évek azonban ez már egyre nehezebb lett. Már azon is gondolkodtunk, hogy elrontottuk hogy piciként annyira nem adtuk meg annak az élményét, hogy ő mégis megkapjon valamit, amit nagyon szeretne, ha mi azt mondjuk, hogy nem kellene akkor is, de aztán beszéltünk néhány szülővel és kiderült számunkra, hogy ez a kamaszkor velejárója.
Addig addig ment a történet, hogy a fiam annyit rágta a fülemet a vezeték nélküli fülhallgató vágyával, hogy én mondtam a férjemnek, vegyünk neki egyet. Születésnapjára lepjük meg vele. Hátha aztán feltöltődik az élménnyel és egy darabig nyugton hagy minket. Rendeltünk is neki egyet a baseusshop.hu oldalról, és amkor kibontotta láttam az arcán, hogy nem igazán tudja mi történik. Nem is igazán hiszi el és nem tud vele mit kezdeni, hogy életében talán először engedtünk neki, és úgy lett, ahogy ő akarta. Talán egy kis lelkiismeret furdalást is láttam rajta, hogy nem igazán van rá szüksége és mégis megkapta. Persze elmondtuk neki, hogy megérdemli és használja egészséggel, mert nagyon jók a tanulmányi eredményei, ekkor már elmosolyodott és többször megköszönte, hogy megkaphatta. Nagyon édes volt. Persze titokban mindketten azért drukkoltunk az apjával, hogy egy ideig hagyjon minket békén a vágyaival.